Lányszöktetéssel kezdődött egy viszontagságos élet

Teréz alacsony, szerény, nyugodt, barátságos idős nő. 1962-ben született Vásárosnaményben, beszélgetésünkkor 63 éves. Apja kosárkötő volt, anyja háziasszony, nyolcan voltak testvérek, ő volt a sorban a második.

Gyermekkorában egy kis faluban éltek. Apja alkoholista volt, de a munkáját még azért el tudta végezni. Mindkét szülője analfabéta volt, Terézt se járatták iskolába, bár az első osztályt még elvégezte. Írni-olvasni tudása mindmáig arra korlátozódik, hogy a nevét éppen le tudja írni, ha kell az aláírása. Sosem szerzett magasabb iskolai végzettséget az egyetlen általános iskolai osztálynál. 

13 éves volt Teréz, amikor egy nála pár évvel idősebb fiú, Béla elszöktette őt egy másik faluba. 14 és 16 éves korában született tőle két gyermeke. 7 évig, Teréz 20 éves koráig éltek együtt élettársként abban a faluban, ezalatt Béla Budapestre járt dolgozni, csak hétvégékre jött haza. 

Teréz 13-14 éves lehetett, amikor a szülei családja elköltözött Budapestre (kevéssel azután, hogy Béla őt elszöktette magához a falujába). Apja itt egy gázkészülékgyárban lett betanított munkás, anyja ugyanabban a gyárban takarító. Csepelen vettek egy lakást, itt élt a szülei családja Teréz 25 éves koráig.

Teréz 20 évesen egyszer Budapesten járt – és innen már nem is tért haza az addigi élettársa falujába. Itt találkozott egy fiatal férfival, Robival, aki betanított munkás volt egy gyárban. A kedvéért elhagyta Bélát, aki ugyan hívta őt vissza, de „nem mentem vissza, én hülye” – meséli. Robival együtt a szüleihez költözött. A férfi keményen bánt vele, ahogy korábban Béla is bántalmazta őt. Teréz kisgyermekei állami gondozásba kerültek, ő lemondott róluk, mert az anyja nem engedte, hogy a kisgyerekek is hozzájuk költözzenek, és rábeszélte Terézt, hogy törődjön bele ebbe. „Nem voltak jó szüleim” –  kommentálja a történteket.

Ebben az időszakban egy csepeli gyárban dolgozott, ahol bicikliket kellett becsomagolnia. Teréz 25 éves korában egy budai, I. kerületi házban lett házmester Teréz anyja, és így a házmesterlakásban lakhattak. 

Teréznek 25 és 27 éves korában született Robitól két gyermeke, Robi és Kati. Katiról lemondott a kórházban, mert az élettársa, Robi – dühösen, tévesen és hisztérikus féltékenységgel – azt erősítgette, hogy nem tőle van a gyerek. Miközben Robival élt, Teréznek nagyon keserves sorsa volt annak a brutalitása miatt, így idegösszeroppanást, depressziót és még szívinfarktust is kapott a félelemtől. 

27 évesen, kevéssel Kati születése és állami gondozásba adása után szakított Robival, elhagyta őt Zoltánért, ő költözött hozzájuk Robi helyére. Zoltán munkanélküli és alkoholista volt, szintén bántalmazta őt. 30 éves korától Teréz egy csepeli kertészetben vállalt munkát. 8 év Zoltánnal való együttélés után, Teréz 35 éves korában megszületett a kisfiuk, aki apjához hasonlóan szintén a Zoltán nevet kapta. Teréz a szülés után depressziós lett, azt mondta, hogy meg akarja ölni magát. Pszichiátriára vitték, ahol elektrosokkal kezelték. Zoltán ekkor elhagyta őt.

Ekkoriban, 35 éves korában a szüleivel Budáról átköltöztek egy VIII. kerületi lakásba. A kis Zoltán 1,5 éves korában akadt egy barátnője, Erzsi, aki arra igyekezett őt rávenni, hogy vegyen részt vele együtt egy lopásban. Teréz bizonytalan volt, félt, és végül tettleg nem segített be, bár fizikailag ott volt a barátnőjével, amikor az elkövette a tervezett bűncselekményt. Utóbb elfogták őket a rendőrök, és Teréz tettestársként ugyanolyan súlyos büntetést kapott, mint Erzsi, 5 évet. 4,5 évet ült le a Markó utcában és Kalocsán, addig az egyik nővére nevelte a gyermekeit (a bebörtönzésekor 12 éves Robit és 1,5 éves Zoltánt). A börtönben látogatta őt a családja. 

Szabadlábra kerülése után kevéssel, 41 évesen találkozott Ferivel, egy nála jóval idősebb, 55 éves rokkant nyugdíjassal, ő lett a negyedik élettársa. Ferit agyvérzése miatt százalékolták le. Hat évvel ezután meghalt Teréz nagyobbik fia, Robi, mindössze 22 évesen. Máig is fájlalja ezt, gyászolja őt. 

Ferivel 10 évig laktak együtt Teréz szüleinél, majd elköltöztek egy faluba, Ferenc ottani házába. Ekkor a legkisebb gyermeke, Zoltán is már 16 éves volt. Ferinél öt évig lakott Teréz. Ebben az időszakban közmunkásként dolgozott a kis faluban. Ferenc szintén gyakorta durván bántalmazta őt, mint az addigi élettársai. Végül öt év után Ferenc favágás közben váratlanul meghalt, agyvérzés vitte el. Ekkor Teréz 56 éves volt, Ferenc 70. Még ez előtt egy évvel, 55 éves korában eléggé megviselte Terézt lelkileg az, hogy Budapesten maradt fia, Zoltán börtönbe került, miután belekeveredett egy bűnöző bandába. Zoltánnak egyébként lenne szakmája, szobafestő-mázolóként és raktárosként is dolgozhatna.

Miután Feri meghalt, annak a felnőtt gyermekei elzavarták a háztól Terézt. Ő ekkor elment az egyik nővéréhez, és nála lakott egy évig Budapesten, a XVIII. kerületben. Ebben az időben is közmunkásként dolgozott. Egy év után a nővére is elküldte őt. Ekkor lett hajléktalan, 57 éves korában. Leszázalékoltatta magát, 72%-os munkaképesség-csökkenést állapítottak meg nála. A rokkantnyugdíjhoz nem volt meg a megkívánt biztosítási ideje, mert a munkaadói hosszú ideig foglalkoztatták feketén. Így „aktív korúak támogatásában” részesül. Többször volt ezzel kapcsolatban orvosi felülvizsgálaton – mint mondja, egyszer elvették az ellátását, aztán megint megadták, aztán megint elvették. 

Jelenleg hajléktalanszállón lakik, ahol nem érzi jól magát. „Bejönnek részegek, drogosok, zajonganak, bömböltetik a tévét, nem szólnak rájuk a szociális munkások.” – meséli. Bezzeg a Csak Egyetben „fegyelem van” –  jegyzi meg dicsérőleg, utalva biztonsági őrünk munkájára. Szerinte a szállóra is az kellene, aki a rendért felel.

Bántalmazó házastársak és intim partnerek gyakorisága társadalmi rétegenként 

Nemzetközi felmérések adatai azt mutatják, hogy a világ országainak a többségében 20% és 50% között van a nők között azok aránya, akik életük folyamán partnerüktől fizikai bántalmazást szenvedtek el. A legmagasabb arányt, 71%-ot egy afrikai ország, Etiópia falusi területein mérték. Egy kutatás vizsgálta a helyzetet e téren Indiában, ahol a bántalmazottak aránya a nők között 40% volt. Az eredmények szerint a minden iskolai végzettség nélküli nők között 5,6-szor akkora esély volt arra, hogy bántalmazta őket a férjük, mint a legalább középiskolát végzett nők körében. A minden iskolai végzettség nélküli férfiak feleségeinek 1,8-szor akkora esélye volt arra, hogy bántalmazta őket a férjük, mint a legalább középiskolát végzett férfiak feleségeinek. (Ackerson 2008) Egy másik kutatás hasonló kérdéseket vizsgált Peruban. Az eredmények szerint a nők iskolai végzettségének növekedése csökkentette annak a valószínűségét, hogy akár testi, akár pszichikai bántalmazás áldozataivá váljanak a partnerük részéről. (Weitzman 2018)

Írta: dr. Tárkányi Ákos (2025)

Források

Ackerson, Leland K. – Ichiro Kawachi – Elizabeth M. Barbeau – S. V. Subramanian: Effects of Individual and Proximate Educational Context on Intimate Partner Violence: A Population-Based Study of Women in India. American Journal of Public Health. 2008 Mar;98(3):507–514. 

https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC2253590/ 

Abigail Weitzman: Does Increasing Women’s Education Reduce Their Risk of Intimate Partner Violence? Evidence from an Education Policy Reform. Criminology. 2018 Jun 25;56(3):574–607.  

https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC6779421/